Az Echinopsis nemzetségnevet Dr. Joseph Gerhard ZUCCARINI (1797. 08. 10.–1848. 02. 18.) német botanikus, kaktuszkutató és fajleíró, a Müncheni Botanikai Egyetem professzora alkalmazta először. Zuccarini legismertebb felfedezése az Astrophytum asterias , de emellett a Mammillaria carnea , a M. uncinata és a Thelocactus leucacanthus leírása is az ő nevéhez fűződik. Zuccarini figyelmét felkeltette, hogy bizonyos kaktuszfajtáknak igen hosszú (15-30 cm), bozontosan szőrös, nagy átmérőjű (8-15cm), éjszaka nyíló virága fejlődik, mely kb.1 nap alatt el is virít. E megfigyelés alapján 1837-ben az Echinocactus nemzetségtől leválasztotta ezt a csoportot és Echinopsis néven új nemzetséget hozott létre. E nemzetséghez úgy 50 évvel ezelőtt kb. 40 faj tartozott, ma már 56 fajt és 9 változatot tartanak nyilván, de volt, mikor különböző nemzetségek ( Aylostera - ma Rebutia -, Cereus, Chamecereus, Lobivia, Pseudolobivia, Setiechinopsis, Soehrensia, Trichocereus ) fajait összevonva kb. 150 fajból is állt. Az Echinopsis név két görög szó összevonásából kialakított tudományos kifejezés. Az első tag - echinos - jelentése (tarajos) sül, sün (talán tengerisünre is vonatkozhat). Az utótag - opsis - jelentése megjelenés, látszat, hasonlóság. Tehát az Echinopsis nemzetségnév jelentése: sünhöz hasonló kaktuszok, azaz sünkaktuszok. Az eyriesii fajnév Pierre Jean Francois TURPIN (1775. 03. 11. - 1840. 05. 01.) francia botanikustól származik, aki a Calvados megyei Vire-ben született. 14 évesen besorozzák a Calvados-i zászlóaljhoz, majd 1794-ben 19 évesen Santo Domingoba hajózik. Itt ismerkedik meg egy botanikussal, bizonyos Poiteau úrral, akitől leckéket vesz botanikából. Az ismeretszerzések után a sziget növényvilágát tanulmányozza, majd visszautazik Franciaországba. A katonai parancsnokság engedélyével újra visszatér Santo Domingoba és folytatja a sziget flórájának kutatását. Anyagi támogatást kér az amerikai konzulátustól a gyűjtemény szállítmányozásához. Fáradságos munkával gazdag gyűjteményre tesz szert különféle növényekből, miközben rengeteg rajzot és vázlatot is készít megörökítendő a fellelt növényekről. Amikor Turpin a Santo Domingo-i francia hadsereg Leclerc-expedíciójának a gyógyszerészeként tevékenykedett, lehetősége nyílott áthajózni USA-ba és tanár lett New Orleans-ban valamint Philadelphiá-ban. Itt találkozott Alexander von Humboldt báróval, a német természettudóssal, akivel együtt utazott vissza Franciaországba. Később Humboldt több kiadványának képes illusztrációit készíti el. Turpin 3 saját könyve mellett rengeteg tudományos cikket is közölt, többek között ő írta le az Echinocactus eyriesii kaktuszfajt is. A fajnév a francia Le Havre kikötővárosból származó Alexandre EYRES nevét viseli.
Az Echinopsis eyriesii egyedülálló vagy sarjadzó. Kultúrában sosem magános, rendkívüli mértékben burjánzik . Kezdetben enyhén lapított gömb alakú , kissé benyomott tenyészcsúccsal, de idősebb (virágzó) korban hengeres törzsformát vesz fel. Ez a megnyúlt alak helytelen tartás mellett még fokozottabban jelentkezik és a sarjadzás is ekkor kezdődik el, főleg nitrogéndús (istállótrágyás) táptalaj esetén. Az eredeti leírás szerinti magasság 30 cm, átmérője 12-15 cm, de nem ritka az 50 cm feletti magasság, sőt az 1 m-nél nagyobb 20 cm átmérőjű egyed sem. Bőre sötétzöld színű, tompa fényű. A túlzott erős napfény hatására égési foltok keletkeznek a bordák élén, a csúcson és a fiatal sarjak teljes felületén. Az idős növény a talaj közeli részén parásodásra hajlamos. Bordái határozottak, egyenes vagy kissé ferde lefutásúak, enyhén tompa élűek, aránylag keskeny dudorosak, 2-4 cm magasak, 2,5-3 cm szélesek, számuk 10-18 (28)db.
Areolái köralakúak, 5-7mm méretűek, eleinte sárgásfehér színűek és gyapjasak, később szürkék és csupaszok lesznek. 1-1,5 cm-enként fejlődnek a bordák enyhe dudorain.
Tövisezettsége gyér és rövid. Egyik magyar nevét éppen e tulajdonsága révén kapta: "aprótövisű gömbkaktusz". Peremtövise 6-11 db, ami areolánként is változó. 2 mm hosszúak, kúpszerűen hegyesek, eleinte barnák, később szürkék lesznek. A fiatal areolákon még kevesebb, rövidebb és világosabb tövisek jelennek meg. 1-4 db középtövise "mindenben" egyezik a peremtövisekkel.
Virága fehér, tölcsér alakú, 17-25 cm hosszú, kb. 12 cm átmérőjű.(A rózsaszín virágú egy változat, de hibrid is lehet). Már 4-5 éves korukban virágzóképesek. A virág az areola csúcsközeli pontjából fejlődik ki igen lassan, a bóbita megjelenésétől kezdődően több hét is eltelhet. Pár nappal a nyílás előtt igen hosszúra nyúlik a virágcső, néhány órával a virágzás előtt pedig a bimbó is látványosan megnő és a külső lepellevelek is "megszínesednek". A virágzás napnyugta után indul végső formáját hamar elnyeri és a hőmérséklettől függően kb. 24-36 óra alatt be is fejeződik. A virágzás fő időszaka május-július, de később is fejlődik virágbimbó, viszont már nem mindegyik tud kinyílni a teleltetés miatt. A virágcső a testmérethez képest igen hosszú, vastag, sárgászöld színű, pikkelylevelekkel borított, melyek hónaljában hosszú, sötétbarna vagy szürkésbarna szöszös szőrzet fejlődik. A magház zöld, szintén sűrűn sötéthajas, a virágzás során édes, mézszerű váladékot termel (ez csak a virág felmetszése esetén látható). A külső lepellevelek zöldessárgák, keskeny lándzsa alakúak, hegyes csúccsal. A belső lepellevelek szélesebb lándzsa alakúak, szintén hegyes csúccsal és fehér színűek. A porzószálak zöldessárgák, hosszúak, 2 porzókörben helyezkednek el. A felső porzókörben kb.140 porzószál fejlődik körben és szabályosan, melyek hosszának nagy része (90-95%) hozzánő a virágcső belső falához Ez a képződmény a torokhártya (hymen). Az alsó porzókörből fejlődő porzószálak (kb.600db.) egy nyalábban a virágtölcsér alsó oldalában körbeölelik a bibeszálat A portok halvány krémsárga, a bibeszál és a bibe világossárga vagy fehér, mely kb.12 ágra tagolódik. (Egy eredeti, 22cm hosszú virágról készült metszeten jól szemléltethetők az előzőekben leírtak). A virág a nyílás kezdetén kellemes jázmin-, vagy fűszerillatú, az illat intenzitása másnapra jelentősen csökken. Megporzás vagy annak elmaradása esetén a virág gyorsan leszárad, melynek nedvét a kaktusz szükség esetén újra hasznosítja. Az elszáradt virág hosszabb ideig rajta marad a termésen, míg meddőség esetén hamar leválik az areoláról.
Termése kb. 2-3 cm-es gömb vagy megnyúlt bogyó alakú. Felülete molyhos, beérve megszárad, majd felreped. A szétszóródó magok, (melyek kb.1 mm nagyságúak, feketék és gödrös felületűek) körülötte, mint magoncok , új, önálló életet kezdenek. Élohelye: Argentína Dél-Brazília és Uruguay.
Gondozása: Jó vízáteresztő, enyhén savanyú kémhatású talajra van szüksége. Ültető közegként használt akáclombtrágya kiváló, hátránya, hogy alacsony tápértéke miatt gyakrabban kell átültetni. A tenyészcsúcs világosabb színe jelzi a tavaszi ébredést, ekkor mérsékelt öntözés indokolt. A virágbimbók növekedésével a vízmennyiséget is növelhetjük. Tenyészidőszakban a test mindig telt legyen. Ősszel fogjuk vissza az öntözést, télen tartsuk szárazon és hűvösen 5-8C körül lehetőleg világos helyen. Tápoldatot csak keveset és ritkán adjunk, inkább olyat, amely a virágzást serkenti. A szaporítása, noha sarjjal egyszerűbb, magról történjen, mert a magról nevelt egyedek jobban virágoznak, és nem korcsosulnak tovább. A dugványozással történő szaporítás és a különböző Echinopsis fajok könnyű kereszteződése miatt, szinte minden előforduló egyed hibrid
Kártevők (atka, gomba, meztelencsiga, pajzstetű, penész stb.) ellen kaktusz-szakkönyvekben leírt módon védekezhetünk.
Szinonimái: Echinopsis turbinata, E. gemmata, E. pudantii E. eyriesii v. pudantii, Echinocactus eyriesii, Cereus eyriesii, C. turbinatus
Érdekességek:
Angol nyelvterületen Pink Easter Lily Cactus. (Rózsaszín Húsvéti Liliomkaktusz néven ismerik fehér virága ellenére). A németek Seeigelkaktus - tengerisünkaktusz néven is emlegetik az Igelkaktus mellett, de parasztkaktusznak is nevezik, akárcsak mi magyarok. Kultúrában, a túl erős napfénynek kitett kaktusz az árnyékos oldalon indítja a virágbimbókat, kevés fény esetén a napfényes oldalon, optimális fényviszonyok mellett (mint az élőhelyén) egyenletesen fejlődnek a virágbimbók (saját megfigyelés). Akárhonnan is fejlődjön a virág, minden esetben dél, dél-nyugat irányba néz. Nappali fotózás, bemutatás, beporzás esetére a virágzás időtartama hutéssel és fénycsökkentéssel meghosszabbítható akár 1 nappal is (pl. pince, garázs, alagsor, sűrű növényzet alatt stb.)! Hazánkban ez a legrégebben ismert kaktusz, a nem gyűjtok körében pedig a legnépszerűbb. Majd minden háznál megtalálható, talán annál is, aki a kaktuszokat nem szereti. A föld hátán is megél, szinte kipusztíthatatlan, már-már a kaktuszok "tarackja". Nem szükséges hozzá nagy szakértelem, különleges bánásmód, még a "dilettáns" növénykedvelonél is virágzik, vagyis a könnyű tartás, szaporítás, de nem kevésbé a rendkívül szép, nagy és illatos virág miatt ily népszerű. Nagyon sokan e kaktusz miatt lettek "kaktuszosok"! Méltatlanul mellozött a gyűjtök körében, sot a kaktuszirodalomban is! A hónap növényei közül ez az első térhatású "tér-kép" kaktuszról. Kb. 10 éves, 50cm méretű Echinopsis eyriesii kaktusztelep, mely 24 órán belül egyszerre 29 db virágot hozott. Ezért az élményért érdemes tartani!